Az ember elmegy színházba, gondját-baját otthon, a kalapot-kabátot pedig a ruhatárban hagyja, beül a helyére a nézőtéren, s előkapja a színlapot, hogy lássuk csak, mit is fogunk látni… Eddig minden rendben van, csakhogy az idei,

„A szőlő képes a feltámadásra. A fürtöket leszedik, összetapossák, megdarálják, kipréselik, hordóba teszik, majd egy sötét pince mélyére helyezik. A vég órájában azonban megpezsdül az új kezdet. A szőlő új életre kel, és ha jól

Van a mai hivatásos erdélyi néptáncos vásártéren egy fura ellentmondásosság: bizonyos együttesek, akik a műfaji határokon való átjárással szeretnének jó értelemben vett feltűnést kelteni, s bátran vallják, hogy kortárs szemléletű koreográfiákat, előadásokat hoznak létre, amikor

Az idén Nagyváradon tartották az Erdélyi Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozóját, immár a XVI EHTET-et. A hét előadásból négyet (Boldog békeidők, Tóték, Ábel, Antigoné) a nagyváradi találkozón, míg kettőt (Ékes Gyergyó, Világszép nádszálkisasszony) előzetesen Budapesten láttam. Egyedül

Csíkszereda, 2021. 05. 27-30 Világháborúk, vallomások, transzilvanizmus, értékmentés másként Bevezetőnek otromba módon saját magamat idézem, ugyanis évekkel ezelőtt (2017, a Nagyváradon lezajlott 13. Találkozó kapcsán) a tánckritika.hu portál számára egyszer már papírra, pontosabban képernyőre vetettem

1.     A mi erdélyi népi kultúránk magyar, és van attól különböző erdélyi román, cigány, sőt más nemzetiségi népi kultúra is. Nos, ez ebben a formában természetesen nem igaz. A kárpát-medencei, ezen belül az erdélyi kultúra a

avagy a RMNE közgyűlése Szászrégen, 2021.03.06 Kalendáriumi értelemben már tavaszi, de amúgy felettébb fura, télies reggelen indultunk mi, a moldvai delegáció, a néptáncegyesület (Romániai Magyar Néptánc Egyesület) közgyűlésére a minap. A napra pontosan szépen eljött

„Népi játékainkat és a néptáncot nem kezelhetjük mellékes, elavult örökségként. Benne olyan kimeríthetetlenül gazdag képességfejlesztési lehetőségek rejlenek, melyeket önmagában a művészet egyetlen ága sem tud pótolni.” (Antal László: Néptáncpedagógia) Mióta az elmúlt két évtizedben hihetetlenül

Még a néptáncokkal régóta és alaposan foglalkozó szakemberek köreiben is gyakran hallható az a nagyon magabiztos vélemény, hogy a moldvai csángók által őrzött táncok bizony, román táncok. Az elmúlt évtizedekben a néptáncos szakma legkiválóbbjai közül

Néptáncoktatáson, különösen gyermekeknél/ifjaknál a „moldvai” a titkos fegyver: amikor semmi egyéb nem segít, gyorsan előkapja minden táncoktató, mert „ezzel gyorsan és könnyen sikerélményt lehet okozni a táncosoknak”. Amúgy ő maga – az oktató – nem/sem