„Népi játékainkat és a néptáncot nem kezelhetjük mellékes, elavult örökségként. Benne olyan kimeríthetetlenül gazdag képességfejlesztési lehetőségek rejlenek, melyeket önmagában a művészet egyetlen ága sem tud pótolni.” (Antal László: Néptáncpedagógia) Mióta az elmúlt két évtizedben hihetetlenül

Még a néptáncokkal régóta és alaposan foglalkozó szakemberek köreiben is gyakran hallható az a nagyon magabiztos vélemény, hogy a moldvai csángók által őrzött táncok bizony, román táncok. Az elmúlt évtizedekben a néptáncos szakma legkiválóbbjai közül

Néptáncoktatáson, különösen gyermekeknél/ifjaknál a „moldvai” a titkos fegyver: amikor semmi egyéb nem segít, gyorsan előkapja minden táncoktató, mert „ezzel gyorsan és könnyen sikerélményt lehet okozni a táncosoknak”. Amúgy ő maga – az oktató – nem/sem

A legtöbb ember, kinek nem szakmája a táncolás, esetleg még csak nem is hobbija, hanem „csupán” a saját maga örömére, szórakozásból végzett szabadidős tevékenység (megjegyzem: a legtöbb hagyományőrző, falusi táncos – egyikük-másikuk akár a népművészet