Villámgyorsan elszaladt a tizenkilencedik EHTET, itt van máris a zárónap. A fesztiválzáró előadás végre egy gyermekelőadás! Régebben a mesejáték egy népszerű műfaj volt az erdélyi hivatásos társulatok háza táján, aztán valami miatt lassan elkezdtünk kifogyni belőle, pedig igény biztosan volna rá, szükség pedig egészen biztosan van is! Ez ugyanis a szó legjobb értelmében vett közönségnevelés egyik leghatékonyabb eszköze! Ezzel, ha jó, el lehet egy órára terelni a figyelmet a virtuális világról és olyan üzeneteket vinni be a felnövekvő gyermekek elméjébe, lelkébe, amire a világnak óriási szüksége van, de amire eszköz a kezeinkben alig maradt.
Váradon a jó mesejátékoknak nagy hagyománya van, László Csaba és Holló Kinga alkotók ujjlenyomata pedig meglátszik még ezen a most bemutatott előadáson is, többek között az eszköz- és díszlethasználatban, de az egyes táncosok játékában is, ami nyilván nem véletlen, hiszen ők még azon az iskolán nevelkedtek. A többiek meg bármire képesek, ezt már többször is bebizonyították!
Holló Jankó nevével némiképp visszaélve a klasszikus népmese helyett, amire kb mindenki számított és amit a találkozóra érkezett egyes kollégák kimondottan a naprakész jólinformáltság miatt hamarjában újra elolvastak, a váradi együttes egy saját kútfőből szerzett műmesét adott elő.
Az előadás kimondottan jól indul. A nézőtér egy pontján egyszer csak egy erdei gyógyfűszedő anyókával találkozunk, akit kiváló, az előálló helyzetek függvényében elképesztő profizmussal improvizáló színészi munkával egy férfitáncos kolléga jelenít meg. A későbbiekben aztán ehhez méltóképpen ugyancsak kiváló táncosi munka jellemzi az előadást a többi táncosok részéről is, akik részben a kortárs mozgásművészet formanyelvén, részben pedig a háromszéki őrkői cigányfolklór táncnyelvén mesélik a történetet. A több szerepben is felbukkanó beszélő színész-táncos is mesél a folytatásban is, humora – amellyel több alkalommal is kiszól a meséből, lebontva a mágikus falat a mesében küzdő szereplők és a jelenben nevető nézők között – a Macskafogóéhoz fogható, mindenki remekül szórakozik, az nem vitás. Sajnos azonban, több helyen is kilóg a lóláb: a legegyszerűbb megoldásként a rátermett mesélőt kapja elő az alkotó, hogy elvigye a jeleneteket a hátán, holott egy igazán igényes táncjátékban mindvégig a táncos megfogalmazás lett volna a helyénvaló. Ez azonban a keményebb dió, több munka és kevésbé biztos siker, amit könnyebb megkerülni, mint megcsinálni… Kár érte, mert ez azt jelzi, hogy a táncjáték műfaj bulvárverziója felé mozog a piac. Az egyébként tetszetős, jól kidolgozott koreográfiák így csupán táncos betétek lettek egy fúziós, a műfaji határokon oda-vissza átjárkáló előadásban. A jónevű, ünnepelt fiatal zeneszerző neve a színlapon ígéretes ígéret, de ehhez képest az előadás zenéje egymáshoz nem illő felvételek gyűjteménye, túlságosan eklektikus, megkockáztatom, hogy amiket hallottunk, nem is ehhez a meséhez készült – vagy legalább utólag hozzáfésült – felvételek, hanem ténylegesen a raktáron meglévőből vágta össze a zenei szerkesztő.
És ami a legnagyobb hiányossága az előadásnak: van benne egy dramaturgiai elnagyolás, a jól felépített (néha már-már hosszadalmas – valamivel biztosan ki kellett tölteni a meglévő zenét) felvezetés után végül elmarad a dráma igazi csúcspontja, a megoldás egyszeriben egy kisebb vívódás után csak úgy ölébe pottyan a főhősnek, küzdeni sem nagyon kell érte. Az pedig teljesen hihetetlen, hogy egy ilyen erős varázslót, mint a legyőzendő trónbitorló, csak úgy egy az egy elleni küzdelemben legyőzhet a főhős, bármilyen rátermett is. Nem láttuk, mikor és mi által lett ő képes erre. Ha a hollókirály csak úgy megadta ezt neki, miért nem adta meg már az apjának is? Ebben a mesében több lehetőség van, mint amit végül kibontottak az alkotók. A finálé is amolyan csinnadrattabummos-romafesztes. Ehhez a meséhez illene valami elemeltebb, valami költőibb, kevésbé harsányan hatásvadászkodó lezárás, és erre úgy a társulat, mint a koreográfusok képesek lennének.
Szereposztás
Holló Jankó – Rácz Imre Adrián
Erzsók anyó /Babusa a cigányasszony / Hollókirály – Barabás Hunor
Ereteszt király – Imre Béla
Corax, a trónbitorló – Kerekes Dalma Gabriella
Korpusz – Barkóczi Réka
Kordélia – Krupár Luca
Cigányok/ Corax népe – Barkóczi Réka, Fodor Virág, Forgács-Popp Jácint, Imre Béla, Kerekes Dalma Gabriella, Krupár Luca, Ördögh Géza, Papp Zsuzsánna, Rácz Lajos-Levente, Tekse Patrik, Tábori Sára
Dramaturg: Czvikker Katalin
Díszlet- és jelmeztervező: Cristina Breteanu
Zeneszerző: ifj. Csoóri Sándor
Koreográfus: Tőkés Zsolt
Rendezőasszisztens, koreográfus asszisztens: Törteli Nadin
Rendező, koreográfus: Györfi Csaba
