Február végén gyönyörű tavaszváró napsütésben utaztunk fel ketten a Gyimesek völgyén Moldvából és gyűltünk össze Csíksomlyón a Jakab Antal házban rég nem látott szatmári, avasi, szilágysági, kalotaszegi és Székelyföld majd’ minden szegelikából érkező barátainkkal, a Romániai Magyar Néptáncegyesület soron következő közgyűlése alkalmából. A gyönyörű táj, a napsütés és a találkozás öröme mindjárt az elején feldobta a társaságot, nagyon jó volt a hangulat. A gyűlés azonban mindjárt egy félórás szünettel indult, ugyanis a kezdéshez megjelölt időpontban a helyszínen nem volt jelen az érvényes döntéshozatalhoz szükséges minimális emberlétszám. Emiatt az elnök a gyűlést elnapolta, majd meghirdette egy félórával későbbre ugyanoda. Ez esetben már a jelenlévők annyian hozhatnak döntést, ahányan éppen vannak, és az immár jogi értelemben is érvényesnek számít.
Abban a félórában aztán elindult a szakmai malom, s aki akivel érte, egy tea és/vagy kávé mellett gyorsan megbeszélt egy sereg felettébb fontos dolgot. Bennem meg felmerült a gondolat, hogy az ilyen gyűléseknek (is) ez az egyik legnagyobb haszna, hogy ott van a folyosó (az idegen szóval divatossá vált „lobby”) és a büfé, ahol igen gyakran fontosabb dolgok történnek, mint akár a gyűlésteremben. Vagy olyanok, amelyek aztán arra is hatással vannak. Ama félóra elteltével elkezdődött és lezajlott természetesen szépen rendben maga a közgyűlés is, annak minden napirendi pontjával, amit most nem részletezek, arra ott van/lesz a jegyzőkönyv. De volt új tagszervezet felvétele az Egyesületbe, ami felettébb örvendetes. Ilyen szempontból az Egyesület határozottan sikeresnek mondható, az újabb és újabb tagok jelentkezése folyamatos. Ennél már csak az lenne még jobb, ha ez a tagság igazán aktív is lenne, s nem csak vagy szinte csak azok a veteránok vinnék a hátukon a közös ügyeket, akik mindig jelen vannak a közös eseményeken. A közgyűlés meghallgatta az elnök beszámolóját az elmúlt esztendő költségvetését illetően, el is fogadta azt, majd a jövőre vonatkozó terveket is, amelyekről vita ugyan nem volt, de mérlegelés, pro és kontra érvelés igen, hogy mit tartson meg az Egyesület a már sikeresen futó rendezvényeiből, netán mit indítson el ezeken kívül, mert van rá igény, és mit engedjen el, mégha csak ideiglenesen is, mert pl a Erdélyi Hagyományok Háza is éppen indít egy csaknem ugyanolyant, ami ráadásul akkreditált – értelemszerűen oktondi dolog lenne megpróbálni versenyezni vele valamiféle székely csakazértis miatt. Végül ebben is döntés született, és elhangzott annak bejelentése is, hogy az oktatási segédanyag-sorozat következő kötete a népviseletekről fog szólni, megvan már a szerző és a tartalomjegyzék-terv is. Ez is egy felettébb hasznos, minden bizonnyal több kötetes kiadvány lesz!
A hozzászólások közül kiemelkedett a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Táncművészet szakának felhívása. A szak immár teljesen önállóvá vált, minden szükséges akkreditációval rendelkezik, és továbbra is várja a lelkes jelentkezőket, akik a hivatásos táncos vagy táncpedagógus pályára készülnek. Lelkesen csatlakozom a felhíváshoz: erre a szakmára a jövőben egyre nagyobb szükség lesz. Kedves kollégák, bátorítsátok tehetséges növendékeiteket, hogy képezzék magukat táncpedagógusokká!
Egy híresség pár éve kijelentette, hogy az a gyűlés, amely nem jár együtt ebéddel vagy vacsorával, elintézhető egy körlevéllel. Bizonyára tudja ezt a Néptáncegyesület vezetősége is, ugyanis a közgyűlés lezárultával volt közös ebéd. Nekem pedig ismét csak eszembe jutott, hogy amióta világ a világ, a csoportkohézió építésének legjobb módja a közös étkezés, olyannyira, hogy számos világvallás szertartásként gyakorolja, az összetartozás kifejezésének legerősebb gesztusának tekinti azt. Megjegyzés: mi azért nem filozofáltuk túl a dolgot, de egy dolog egészen biztos. Az összetartozásnak, a közösségiségnek ezúttal is jót tett az amúgy mesésen finom ebéd (bizonyára kellőképpen éhesek is voltunk már), és az a kötetlen, derűs beszélgetés, ami emellett még végbement. Azt, hogy egyetértünk, szeretjük és csináljuk vállvetve, ismerjük és tiszteljük egymást, megbízunk egymásban, kedveljük és keressük egymás társaságát, valóban nem lehet elintézni egy körlevéllel. És ezek a legfontosabbak. A többi csak napirend, munka, netán siker – ezek is fontosak, de amit az együttlét öröme okoz, az sokkal több ennél.
Csíksomlyóról nem tértem egyből vissza Moldvába. Zsenge ifjúkori táncospárom és férje vittek az autójukkal haza Háromszékre, így még aznap igen kiváló társaságban megjártam magam a Nyergestetőn és a Katrosában is. Honismereti kirándulásnak is kiváló az ilyen, de a legjobb, hogy ha csak évente egyszer is, de összegyűlünk, szakmázunk, bátorítjuk, segítjük egymást. Feltöltődtem a találkozásoktól. Ez a gyűlés, de általában az összes hasonló szakmai szempontból is rendkívül hasznos, de közben jóval több is annál. Köszönöm szépen, kedves barátaim, hogy vagytok, hogy vannak közös dolgaink és hogy összejárunk ezek miatt, egymás miatt!